Rohanó világunkban egyre kevesebb időnk van odafigyelni a minőségi alapanyagok beszerzésére, elkészítésére, ezért gyakran előfordul, „csak gyorsan bekapunk valamit”. Manapság ez a jellemző a kutyák és cicák esetében is. Kedvencünknek kimérünk egy kis száraztápot, vagy konzervet és már készen is vagyunk…
A feldolgozott élelmiszereknek az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásai is vannak, ami ugyanígy igaz az állatok esetében is. Napjainkban egyre többet lehet hallani és olvasni a kutyáknál például bőrbetegről, szőrbetegségről, leukémiáról, epilepsziás rohamokról és természetesen az allergia sem maradhat ki. Ezek alaposan megkeserítik a gazdik, de főképp a kutyusok mindennapjait. Erre lehet lehetséges megoldás a BARF-módszer, amely hosszú ideig egzotikusnak számított Magyarországon, de az utóbbi években egyre ismertebb és elfogadottabb lett hazánkban is.
B.A.R.F kifejezés az angol nyelvből eredő betűszó, amely a „Biologically Appropriate Raw Food” kifejezésből származik, amely magyarul annyit tesz, hogy „biológiailag fajnak megfelelő nyers etetés”. Egy másik megfogalmazásban pedig: „Bones and Raw Food”, melynek jelentése „nyers csontok és ételek”. Gyakorlatilag a húsevő kutya eredeti táplálkozásához való visszatérést jelenti, melyet friss húsok, belsőségek, zöldségek, gyümölcsök, vitaminok és ásványi anyagok kombinációjával szeretnénk ezt elérni. Ennek köszönhetően száraztápokra, konzervekre és az ételmaradékokra egyre csökkenő mértékben van szüksége négylábú kedvencünknek.
Bár a cicákra vonatkozóan viszonylag még kevés a kutatás, eredmény, de azt tudjuk, hogy ők is alapvetően húsevők és a meglévő leírásokból, valamint saját tapasztalatainkból kiindulva, a kutyákhoz képest az összetételek arányának változtatásával számukra is megfelelő és egészséges ételeket tudunk biztosítani a nyers etetéses módszerrel.
A módszer származási helye az Amerikai Egyesült Államok, ahol egy kennelt vezető állattenyésztő abbahagyta a száraz- és konzerv tápok etetését és áttért az ősi táplálkozáshoz. Dr. Molnár Zsolt a Tápos zacsiba zárt kutyabetegségek című könyvében többször tesz említést arról, hogy a tudósok kutatásai szerint a kutyák genetikája mindössze 0,3%-ban tér el a farkasokétól. Az örökléstani vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a házikutya egyetlen őse a korábban Délkelet-Ázsiában honos farkas alfaja volt. Ez az állat leginkább a ma elvadultan élő kutyákra, például az ausztrál dingóra és indiai páriákra hasonlít, ahogy a kutyák ősei is ezekre, amit az előkerült maradványok és genetikai vizsgálatok bizonyítanak. Jelenlegi tudásunk szerint az Afrikából kirajzó őskori emberek Ázsiába érkezvén az itt talált farkast háziasították. Nem véletlen, hogy az ebből a régióból származó kutyák viselik „magukon” a legtöbb ősi jellegzetességet, mint az Akita, a Shiba, a Csau csau, a Shar pei fajták.
A mindössze 0,3%-os genetikai különbség fontos tény. A farkasok életvitele megfigyelhető természetes közegében, láthatjuk, hogy miképpen táplálkoznak, jó példával szolgálnak arra, hogyan kellene etetni a kutyákat. Az ebek fogazata, nyál- és gyomorsav összetételek és mennyiségek, a gyomruk és emésztőcsatornájuk még mindig az akkori élelmezés szerint működik egészségesen.
„Az ember jobbik énjét gyakran a kutyák hozzák felszínre”- szól az idézet Dimitri Verhulst belga író és költőtől. Járuljunk hozzá kedvencünk helyes táplálásával az egészségük megőrzéséhez és ezzel is a jobbik énük megjelenéséhez.
